Készíts egy próbaolvasást számunkra a Kis Herceg című könyvből, majd az elkészült felvételt küldd el nekünk a hangkolcsonzo@gmail.com e-mail címre. Lejjebb megtalálod, hogy a könyvből mely részletet várjuk szeretettel.
A felvételt próbáld olyan körülmények között felvenni, ahogy a könyveket is felolvasnád, azaz törekedj megkeresni a lakásod legjobb akusztikájú helyiségét. A felvételt készítheted számítógéppel, ebben az esetben mindenképpen mikrofon és egy hangrögzítő program (pl. Audacity) használatát javasoljuk. Készítheted okostelefonnal is (IPhone esetében a telefon saját hangrögzítőjét ajánljuk, Androidon futó okostelefonok esetén pedig a Hi-Q MP3 Recorder nevű alkalmazást.) A fájlnévbe mindenképpen írd bele a saját nevedet is.
Fontos, hogy a hangoskönyvfelolvasás nem rádiójáték, tehát kerüld a túlszínészkedést! Ugyanakkor az is fontos, hogy ne legyen túlságosan monoton, éppen ezért ne próbálj minden szereplőnek külön hangot adni, mert hosszabb szövegek esetében belezavarodhatsz. Inkább a megfelelő hangsúlyozással igyekezz elkülöníteni a különböző karaktereket.
Ha a próbaolvasásod kiértékelésre került és elfogadtuk, meghívunk egy zárt Facebook csoportba, ahol folyamatosan segítünk abban, hogy a lehetőségeidhez mérten a legjobb felolvasó váljon belőled!
Most már csak egy dolog maradt, olvasd fel nekünk ezt a részletet a Kis Hercegből:
A negyedik bolygó az üzletemberé volt. Ennek annyi dolga volt, hogy még csak föl se nézett, amikor a kis herceg megérkezett.
– Jó napot! – mondta a kis herceg. – Uraságodnak kialudt a cigarettája.
– Három meg kettő, az öt. Öt meg hét, az tizenkettő. Tizenkettő meg három, az tizenöt. Jó napot! Tizenöt meg hét, az huszonkettő. Huszonkettő meg hat, az huszonnyolc. Nem érek rá újra rágyújtani. Huszonhat meg öt, az harmincegy. Hopp! Tehát összesen ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy.
– Ötszázmillió micsoda?
– Mi az? Még mindig itt vagy? Ötszázmillió izé… már nem is tudom… Annyi dolgom van! Én komoly ember vagyok, én nem fecsérlem léhaságokra az időmet! Kettő meg öt, az hét…
– Ötszázmillió micsoda? – ismételte a kis herceg, mert ha egyszer egy kérdést föltett, nem tágított tőle többé.
Az üzletember fölkapta a fejét.
– Ötvennégy éve lakom ezen a bolygón, de eddig még csak háromszor zavartak. Először huszonkét éve egy cserebogár; isten tudja, honnét pottyant ide. Iszonyatos zajt csapott, úgyhogy négy hibát is ejtettem a számadásomban. Másodszor tizenegy esztendeje köszvényrohamot kaptam. Keveset mozgok, nincs időm lófrálni; én komoly ember vagyok. Harmadszor pedig: most! Szóval azt mondtam, hogy ötszázegymillió…
– Micsoda?
Az üzletember látta: semmi reménye rá, hogy békén hagyják.
– Olyan kis apróság, amit az égen látni olykor.
– Légy?
– Dehogy! Olyan kis csillogó.
– Méhek?
– Dehogy! Azok az aranyos kis izék, amin a semmittevők ábrándozni szoktak. Én azonban komoly ember vagyok! Nekem nincs időm semmiféle ábrándozásra.
– Ahá! Csillagok.
– Az, az. Csillagok.
– És mit csinálsz azzal az ötszázmillió csillaggal?
– Ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy. Komoly ember vagyok, szeretem a pontosságot.
– Mit csinálsz ezekkel a csillagokkal?
– Hogy mit csinálok velük?
– Igen.
– Semmit. Birtoklom őket.
Forrás: Antoine de Saint-Exupéry: A kis Herceg, 13. fejezet